StarGames

A játék menete

A játékos az „Új játék“ gombra kattintva indíthatja a játékot. Azonkívül kiválaszthatja az ellenfél erősségét. Természetesen a játékos maga dönt arról, hogy az ellenfél által indított játékot elfogadja vagy sem.

A játékos saját lapjai legyezőszerűen kiterítve jelennek meg. Ha a játékos rákattint az egyik lapra, akkor ez a játékmezőbe kerül. Ha a játékos ütést visz, akkor ezek a lapok lefelé fordítva jelennek meg a legyezőszerűen kiterített többi lapja mellett.

A „Takarni“ gomb annak a játékosnak jelenik meg, akin a hívás sora van. Ha a játékos takarni akar, hogy a talonból ne lehessen több kártyát emelni, és kötelező legyen színre színt adni, illetve felülütni, akkor erre a gombra kell kattintania. A játék kezdésekor a kártyalapokat keverik és kiosztják. Ezután indulhat a játék.

Játékszabály

A Snapszer egy olyan kártyajáték, amelyet összesen 20 kártyával játszanak. A játék célja 66 pontot elérni, illetve az utolsó ütést elvinni. A 20 kártyából 5 kártyát osztunk ki mindegyik játékosnak. A maradék lapok képezik a talont. A talon alján lévő utolsó felütött lap jelöli az adu színét.

Az osztó fél megvárja míg ellenfele emel, és elkezdi a kiosztást. Ezután az a játékos, aki nem osztott, hív. Az osztó a hívott lapra saját lapját játssza ki. Az a játékos, aki az ütést vitte, felveszi a kijátszott lapokat, majd felemeli a talon tetején lévő lapot. Ezután megvárja, amíg a másik játékos is lapot emel, és újra kijátszik egy lapot. Tetszőleges lapokat lehet hívni, felülütés- és adukényszer akkor van, ha elfogyott a talon.

A magasabb pontszámú lap üti az alatta levő lapokat. Egyforma pontértékű lapoknál az a lap üt, amelyiket először játszottak ki, csupán abban az esetben nem, ha a kijátszott lap az adu. Az adu minden más olyan lapot üt, amelyik nem adu, vagy pedig alacsonyabb pontértékű adu.

Az a játékos nyer, aki legelőször éri el a 66 pontot, vagy elviszi az utolsó ütést. Ehhez hozzászámoljuk a megnyert ütések számát. A lapok pontértékei mellett más lapkombinációk (béla összefüggések) is bemondhatóak. Ezen lapok nevei: Párok, Házasság vagy Marriage és az egyforma színű felsőből, valamint a királyból állnak. Egy pár 20 pontot ér, illetve 40-et, ha az adu színéből van.

Egy játék többkörös is lehet. A játékos bármelyik kör után kiszállhat a játékból. Ha az "Elhagy" gombra kattint, a játéknak vége. Ha a "Játszani" gombra kattint, egészen addig folytatódik a játszma, míg valamelyik játékos megnyeri, vagy elhagyja a játékot.

A játék megértésének érdekében még néhány alapvető fogalom magyarázata következik:

Adu (vagy tromf):

Minden más színt üt, azonban a játék kezdete előtt be kell jelentenünk. Az adulapoknál is a rendes pontértékek a meghatározóak.

Pontértékek:

Az egyes lapok értékeit jelzi.

Lap:

A játékos kezében levő kártyák száma.

Rádli:

Egy játékot 7 játszmapontra játszanak. Az a játékos nyer, aki elsőnek eléri a nulla játszmapontot, és a vesztes rádlit kap.

Szín:

A kör, káró, pikk és treff gyűjtőfogalma.

Színkényszer vagy színre színt:

Egy kijátszott lapra mindig azonos színű lapot kell tennünk. Például: körre kört, káróra kárót, addig, amíg azonos színű lapjaink vannak.

Játék:

Több játszma sora. Akkor ér véget, ha elérjük az előre megegyezett pontértékeket vagy játszmapontokat.

Csere:

A talon alján lévő adut megfelelő színű alsóval ki lehet cserélni, amikor mi hívunk.

Rückschneider:

Így nevezik németül azt a fordulatot, ha a játékos már 1 játszmapontnál tart, azaz 1:7 –tel nyerésre áll, de ennek ellenére az ellenfele nyer, mert a következő játszmákat megnyeri, és így előbb éri el a nullát.

Schneider:

A német szó a vesztést jelöli, ha a játékban az állás 0:7.

Ütés:

Az a játékos viszi a kijátszott lapokat, aki a magasabb pontértékű lapot játszotta ki.

Felülütés:

A játékosnak magasabb pontértékű lapot vagy adut kell letennie. Ez abban az esetben kötelező, ha elfogyott a talon.

Osztó:

Az a játékos, aki a lapokat keveri, és az óramutató járásával megegyező irányban kiosztja.

Talon:

Kártyacsomó, amelyből minden kijátszás után lapokat lehet felvenni. Az a játékos húz elsőként, aki vitte az ütést.

Adu (tromf vagy atout):

Minden más színt üt, azonban a játék megkezdése előtt be kell jelentenünk. Az aduknál is a magasabb pontértékű lap üt.

Adukényszer:

A játékosnak mindig adut kell letennie, ha nem rendelkezik a hívó kártya színével. Ez akkor kötelező, ha már elfogyott a talon.

Játszmapont:

Az egyes játszmák eredményét határozza meg, nem tévesztendő össze a lapok pontértékeivel.

Takarás:

Az a játékos takarhat, aki hívással következik. A játékos letakarja a talon alján lévő felütött aduval a talont. Ettől a pillanattól kezdve nem lehet több kártyalapot emelni, és kötelező színre színt tenni vagy felülütni. A takaró játékosnak el kell érnie a 66 pontot ahhoz, hogy megnyerje a játékot. A pontozásban számítanak az ellenfél takarás előtti pontjai. Ha a takaró játékos nem éri el a 66 pontot, akkor a másik játékos nyer, és megkapja a takaró játékosnak szánt játszmapontokat is, amely legalább 2 játszmapontot jelent.

Pontozás

A pontok értékelésénél a kártyalapok pontértékei és a játszmapontok számítanak. A játszma értékét azon pontok száma határozza meg, amit a vesztes ütései érnek.

Pontok

• Ász = 11 pont
• Tízes = 10 pont
• Király = 4 pont
• Felső = 3 pont
• Alsó = 2 pont

Játszmapontok

• 0 pont = 3 játszmapont
• 32 pont vagy kevesebb = 2 játszmapont
• 65-tol 33 pontig = 1 játszmapont